Madárbarát kert

  Amilyen hirtelen jött a hideg volt tél olyan gyorsan el is múlt és helyette megérkezett a jó idő, az igazi tavasz igaz egy kicsit korán. Ilyenkor sajnos már a madárbarát kertünkbe jóval kevesebb tollas barát jön - el vannak foglalva a fészek építéssel, találnak máshol táplálékot. Azért amikor tehetem figyelem, hogy jönnek-e madarak az itatóhoz, vagy éppen a megjavított kerti tóhoz is. Ezekből a képekből hoztam egy csokorra valót kedves Olvasóimnak :o)

Egy ideje már figyeltük, hogy a kerti tó a téli nagy hideg és a tartós jegesedés miatt megadta magát - ami azt jelentette, hogy a víz a feltöltés ellenére leapadt és már izgulhattunk, hogy szegény aranyhalaink vajon túlélik-e ezt a megpróbáltatást ??? Eljött végre a tavaszi szünet, a jó idő és mivel mindenki itthon maradt így lehetőség volt rá, hogy ezt a hibát egyáltalán megkeressük, hogy hol van és kijavítsuk. Nem egyszerű a feladat, hiszen a tavat teljesen vízteleníteni kellett és a tófólián is meg kellett keresni, hogy hol is van a bibi? Az eredmény egyszerűen fantasztikus lett, szebb lett a kerti tó, mint új korában - ahogy mondani szokás. De hogy is sikerült, azt képekben mesélem kedves Olvasóimnak...   Hogy  lett ilyen szép? Olvasd el a bejegyzést :o)

Mindig van bennem egy kis mehetnék - jó lenne elmenni ide vagy oda, szétnézni a nagyvilágban - de sokszor feleségem által jövök rá (mindig az asszonynak van igaza D), hogy sokkal jobb itt a közelben tenni egy nagy sétát - vagy a kertben és élvezni a tavasz illatát, látványát, virágokat, éneklő madarakat. Ahogy az ember idősebb lesz komolyodik is és nem azzal foglalkozik, hogy olyan szekér után fusson, ami úgysem veszi fel, hanem a körülötte lévő világot fedezi fel. Ebből az elgondolásból készült ez az album egy délutáni kirándulás alkalmával egy csodaszép tavaszi napon - így most is hadd beszéljenek magukért a képek...

Rég írtam a madárbarát kertünkről is - pedig folyamatosan jönnek a tollas barátok a madárleshez, az itató közben több fejlesztésen esett át, megszépültek a beszálló ágak és beülő kövek, új fák kerültek be, illetve olyan köveket raktam ki, melyről könnyebben tudnak friss vizet inni a madárkák. Azért jó érzés úgy kimenni, hogy folyamatosan hallom az őszapók jellegzetes   „szri-szri-szri” és gyöngyöző „szerrrr” hangjait, szajkó rikácsolását, harkályt a szemközti fákról, zöldike, tengelic énekét és még sorolhatnám. Persze mondanom sem kell, hogy az idegesítő verebek sem maradnak el, bár a tavalyihoz képest mintha kevesebben lennének :o)

Rég posztoltam már - ennek az oka az, hogy jóval kevesebbet fotózom, a szabadidőmet meg az itató fejlesztésére fordítottam most, amiről egy másik bejegyzésben számolok majd be. Pár éve ültettünk hóvirágokat a kertünkbe, melyek most már egyre többen virágoznak (úgy néz ki tetszik nekik ez a hely...) Persze nem ér fel Alcsúttal, de én így is szoktam gyönyörködni bennük... Ebből hoztam egy kis bemutatót kedves Olvasóimnak :o)

Telnek-múlnak a napok, hetek és már lassan azt veszem észre, hogy itt a karácsony és hamarosan az év vége. A madárles működik rendesen - volt már egy szép nagy havazás és így lehetett téli madárfotókat készíteni, amire nagyon vártam már. Bár ahogy öregszem egyre jobban szeretem a téli tájat bentről nézni, de a leskunyhónak előnye, hogy elbújva, nem kint a szabadban lehet megfigyelni a tollas barátokat. Tavaly ilyenkor még elég egyhangú volt a madárfaj szempontjából a mozizás, idén viszont csak úgy kapkodom a fejem, ha beülök a madárlesbe és sokszor azzal sem törődöm, hogy kockára fagyok, miközben a képek készülnek... Lássuk hát milyen madarak látogatják most a madárlest kedves Olvasóim!